Ramá Ékádasi

A Ramá Ekádasi dicsőségét a Brahmavaivárta Purána írja le az Úr Krisna és Judhisthíra Maharadzsa közötti beszélgetésben.

Maharadzsa Judhisthíra így szólt:

- Ó, Dzsanárdana! Mi a neve annak az Ekádasinak, amely október/november havában a fogyó hold idejére esik? Kérlek, magyarázd ezt el nekem. Az Úr Krisna így válaszolt:

- Ó oroszlán a királyok között! Ennek az Ekádasinak a neve Ramá Ekádasi, és minden bűnös visszahatást legyőz. Most kérlek, hallgasd meg e szent Ekádasi dicsőségét.

Valamikor régesrégen volt egy Mucukunda nevű híres király. Jó barátja volt Indrának, a mennyek királyának. Olyan személyiségekkel is barátkozott, mint Jamarádzsa, Varuna, Kuvera és Vibhiszana. Ez a király nagyon igazságos volt, és mindig ragaszkodott az Úr Visnu odaadó szolgálatához. Királyságában a megfelelő módon uralkodott.

Az idők folyamán Mucukunda királynak lánya született. Csandrabhaga, a legkiválóbb folyó után nevezték el. Idővel házasságot kötött a jóképűSobhanával, aki Csandraszena fia volt. Egyszer Sobhana Ekádasi napján ment el apósa házába. Csandrabhagát nagy aggodalom töltötte el, és töprengeni kezdett:

- Ó Uram! Most mi lesz? A férjem nagyon gyenge, és nem bírja elviselni az éhséget. Ráadásul az apám nagyon szigorú. Ekádasi előtti napon általában elküldi egy szolgáját, hogy kihirdesse, ezen a napon senki sem ehet.

Amikor ez a szokás Sobhana fülébe jutott, így szólt kedves feleségéhez:

- Ó, kedvesem! Most mit csináljak? Mit tehetek, hogy megvédjem az életemet, és ne hágjam át a király parancsát? - Csandrabhaga így felelt:

- Ó uram! Apám királyságában ma még az elefántoknak, lovaknak és egyéb állatoknak sem engedik meg, hogy egyenek, az emberi lényekről nem is beszélve. Ó férjem, akkor hogyan ehetnének az emberek? Ó tisztelt férjem! Ha ma enned kell, akkor vissza kell térned a házadba. Alaposan gondold meg, és döntsd el.  - Sobhana meghallgatta a felesége szavait, majd így válaszolt-:

- Valóban igaz, amit mondasz, de én meg kívánom tartani ezt az Ekádasit. Ami a sorsom, az biztosan bekövetkezik.

Sobhana eldöntötte hát, hogy megtartja ezt a szent Ekádasit,  az éhség és a szomjúság mégis erőt vett rajta . Amikor a Nap lenyugodott, az összes Vaisnava és jámbor ember nagyon boldog lett. Ó, oroszlán a királyok között! Az egész éjszakát boldogan töltötték, énekeltek és imádták a Legfelsőbb Urat. Sobhana szervezete azonban már nem bírta tovább, és meghalt, éppen napkelte előtt. Mucukunda király elvégezte Sobhana királyhoz méltó temetési szertartásait, és a testét illatos szantálfa-máglyán égette el. Apja parancsának megfelelően Csandrabhaga nem égette el magát a halotti máglyán, más szóval, nem halt meg a férjével együtt. Elvégezte férje sráddha ceremóniáját, és azontúl az apja hazában élt.

Ó király! Közben Sobhana, mivel megtartotta a Ramá Ekádasit, király lett Devapura gyönyörű városában, amely a Mandara hegy csúcsára épült. Pompás palotában lakott, ahol az oszlopok drágakövekkel kirakott aranyból voltak, a falakat csillogó kövek és kristályok díszítették. Gyönyörű fehér ernyőt tartottak a feje fölé, amelyeket dúsan felékszerezett arany korona ékesített. Füleiben fülkarikákat, nyakán nyakéket, karjain arany karpereceket viselt. Ilyen díszesen ült Sobhana a királyi trónon. Mindig Gandharvák és Apszarák szolgálták, és éppen olyannak látszott, mint Indra, a menny királya.

Egy Szomasarma nevű bráhmana, Mucukundapura egy lakója beutazta a szent helyeket, egy napon Sobhana királyságába ért. Sobhanát Mucukunda király vejének tartva, odalépett hozá. Amint a király megpillantotta őt, összetett kezekkel felállt, azután tiszteletteljes hódolatát ajánlotta a bráhmanának. Ezután a hogy létéről érdeklődött, és megkérdezte, hogy vannak apósa, Mucukunda, a felesége, Csandrabhaga és Mucukundapur összes lakói. A bráhmana tájékoztatta a királyt, hogy mindenki békében és harmóniában él. Végül így szólt, nagy ámulattal:

- Király! Még soha sem láttam olyan gyönyörű várost, mint ez. Kérlek, mondd el nekem, hogyan tettél szert egy ilyen királyságra. - A király így válaszolt:

- Azért kaptam ezt az ideiglenes királyságot, mert megtartottam a Ramá Ekádasit, amely a növekvő hold idejére esik, október/november havában. Ó, legkivűlóbb bráhmana, kérlek, áruld el nekem, hogyan maradhat fenn örökké a királyságom. Gondolom, azért kaptam ingatag királyságot, mert hit nélkül tartottam meg az Ekádasit. Kérlek, mesélj el mindent Csandrabhagának, Mucukunda király gyönyörű leányának, úgy vélem, ő állandóvá tudja tenni ezt a királyságot.

Miután a bráhmana végig hallgatta Sobhana királyt, visszatért Mucukundapurba, és mindent részletesen elmondott Csandrabhagának. Csandrabhaga végighallgatta, a nagyon megörült, és így lelkendezett a bráhmanához:

- Ó nagy bráhmana! Amit elmondtál, olyannak tűnik, mint egy álom! - Erre Szomasarma, a bráhmana így szólt:

- Ó leányom! Saját szememmel láttam a férjedet Devpuriban, láttam az egész királyságát is, amely olyan ragyogó, mint a Nap, de azt is elmondta, hogy ez a királyság nem állandó. Ezért kérlek, próbáld meg állandóvá tenni valahogy. - Csandrabhaga így felelt:

- Ó tisztelt bráhmana, kérlek, vigyél engem oda, mert forró vágy ébredt bennem, hogy lássam a férjemet. Jámborságom erejéből fogom állandóvá tenni a királyságát. Ó, kétszer született! Kérlek, intézd el valahogy, hogy láthassam. Te is részesülsz ennek áldásában, hiszen segítesz abban, hogy újra találkozhassunk mi, akiknek egyszer elváltak útjaik.

Ezután Szomasarma elvitte Csandrabhagát Vamadeva ásramájába a Mandara hegy lábához. Miután Vamadeva meghallotta a tündöklő arcú Csandrabhaga történetét, felavatta őt a védikus mantrákkal. A bölcs Vamadevától kapott mantrák és az Ekádasi megtartása eredményeként felhalmozott jámborság erejéből Csandrabhaga lelki testet kapott, és boldogan járult a férje elé.

Sobhana úszott a boldogságban, amikor megpillantotta feleségét. Csandrabhaga így köszöntötte őt:

- Ó tisztelt férjem, kérlek, halld meg áldást hozó szavaimat. Apám házában nyolc éves koromtól fogva szigorúan megtartottam az Ekádasit. Tegye ez a felhalmozott jámborság állandóvá a királyságodat, virágozzon a megsemmisülés idejéig.

Ezután Csandrabhaga gazdag ékszerekkel díszített isteni testet kapott. A Ramá Ekádasi hatására Sobhana is isteni testet kapott, így élvezhette a felesége társaságát a Mandara hegy csúcsán. Ezért, ó király, a Ramá Ekádasi éppen olyan, mint egy minden kívánságot teljesítő tehén,vagy egy érintőkő!

Az Úr Krsna folytatta:

- Ó király, most tehát elmagyaráztam neked a kedvező Ramá Ekádasi dicsőségét. Az a személy, aki szigorúan megtartja ezt az Ekádasi-fogadalmat, kétségkívül megszabadul a bráhmana gyilkosság bűnétől. Ahogyan a fekete és a fehér tehenek egyaránt fehér tejet adnak, a fogyó és növekvő hold Ekádasijai is egyformán felszabadítják megtartóikat. Minden bűnös visszahatástól megszabadul és boldogan lakozikaz Úr Visnu hajlékában az, aki hall ennek az Ekádasinak a dicsőségéről.Ramá Ekádasi dicsőségét a Brahma-vaivárta Purána írja le az Úr Krisna és Judhisthíra Maharádzsa közötti beszélgetésben.Maharadzsa Judhisthíra így szólt:

- Ó, oroszlán a királyok között! Ennek az Ekádasinak a neve Ramá Ekádasi, és minden bűnös visszahatást legyőz. Most kérlek, hallgasd meg e szent Ekádasi dicsőségét.

Valamikor réges-régen volt egy Mucukunda nevű híres király. Jó barátja volt Indrának, a mennyek királyának. Olyan személyiségekkel is barátkozott, mint Jamarádzsa, Varuna, Kuvera és Vibhisana. Ez az igen igazságos király mindig ragaszkodott az Úr Visnu odaadó szolgálatához. Királyságában a megfelelő módon uralkodott. Az idők folyamán Mucukunda királynak lánya született akit a legkiválóbb folyó után Csandrabhagának neveztek el. Idővel házasságot kötött Csandraszena jóképű fiával, Sobhanával.
Egyszer Sobhana Ekádasi napján ment el apósa házába. Csandrabhagát nagy aggodalom töltötte el, és töprengeni kezdett:

- Ó, Uram! Most mi lesz? A férjem nagyon gyenge, és nem bírja elviselni az éhséget. Ráadásul az apám nagyon szigorú. Ekádasi előtti napon általában elküldi az egyik szolgáját, hogy kihirdesse, ezen a napon senki sem ehet. - Amikor ez a szokás Sobhana fülébe jutott, így szólt kedves feleségéhez:

- Ó, kedvesem! Most mit csináljak? Mit tehetek, hogy megvédjem az életemet, és ne szegjem meg a király parancsát? - Csandrabhaga így felelt:

- Ó, uram! Apám királyságában ma még az elefántoknak, lovaknak és egyéb állatoknak sem engedik meg, hogy egyenek, az emberi lényekről nem is beszélve. Ó, férjem, akkor hogyan ehetnének az emberek? Ó, tisztelt férjem! Ha ma enned kell, akkor vissza kell térned a házadba. Alaposan gondold át, és döntsd el. - Sobhana meghallgatta felesége szavait, majd így felelt:

- Valóban igaz, amit mondasz, de én meg kívánom tartani ezt az Ekádasit. A sorsommal nem szegülhetek szembe.

Sobhana eldöntötte hát, hogy megtartja ezt a szent Ekádasit, az éhség és a szomjúság mégis erőt vett rajta. Amikor a Nap lenyugodott, az összes Vaisnava és jámbor ember nagyon boldog lett. 
Ó, oroszlán a királyok között! Az egész éjszakát boldogan töltötték, énekeltek és imádták a Legfelsőbb Urat. Sobhana szervezete azonban már nem bírta tovább, és meghalt éppen napkelte előtt. Mucukunda király elvégezte Sobhana királyokhoz méltó temetési szertartásait, és a testét illatos szantálfa-máglyán égette el. Apja parancsának megfelelően Csandrabhaga nem égette el magát a halotti máglyán, más szóval, nem halt meg a férjével együtt. Elvégezte férje sráddha ceremóniáját és azontúl az apja hazában élt.

Fotó

Ó, király! Közben Sobhana, mivel megtartotta a Ramá Ekádasit, király lett Dévapura gyönyörű városában, amely a Mandara hegy csúcsára épült. Pompás palotában lakott, ahol az oszlopok drágakövekkel kirakott aranyból voltak, a falakat csillogó kövek és kristályok díszítették. Gyönyörű fehér ernyőt tartottak a feje fölé, amelyeket dúsan felékszerezett arany korona ékesített. Füleiben fülkarikákat, nyakán nyakéket, karjain arany karpereceket viselt. Feldíszítve ült Sobhana a királyi trónon. Mindig Gandharvák és Apszarák szolgálták, és éppen olyannak látszott, mint Indra, a mennyek királya.

Egy Szomasarma nevű bráhmana, Mucukundapura egyik lakója beutazta a szent helyeket, majd egy napon Sobhana királyságába ért. Sobhanát Mucukunda király vejének tartva, odalépett hozzá. Amint a király megpillantotta őt, összetett kezekkel felállt, azután tiszteletteljes hódolatát ajánlotta a bráhmanának. Ezután a hogylétéről érdeklődött, és megkérdezte, hogy van apósa, Mucukunda, a felesége, Csandrabhaga és Mucukundapur összes lakója. A bráhmana tájékoztatta a királyt, hogy mindenki békében és harmóniában él. Végül nagy ámulattal így szólt:

- Királyom! Még soha sem láttam ehhez hasonlatos gyönyörű várost. Kérlek, mondd el nekem, hogyan tettél szert egy ilyen királyságra! - A király így válaszolt:

- Azért kaptam ezt az ideiglenes királyságot, mert megtartottam a Ramá Ekádasit, amely a növekvő hold idejére esik, október/november havában. Ó, legkivűlóbb bráhmana, kérlek, áruld el nekem, hogyan maradhat fenn örökké a királyságom. Gondolom, azért kaptam ideiglenes királyságot, mert hit nélkül tartottam meg az Ékádasit. Kérlek, mesélj el mindent Csandrabhagának, Mucukunda király gyönyörű leányának, úgy vélem, ő állandóvá tudja tenni ezt a birodalmat. - Miután a bráhmana végig hallgatta Sobhana királyt, visszatért Mucukundapurba, és mindent részletesen elmondott Csandrabhagának. Csandrabhaga nagyon megörült, és így lelkendezett:

- Ó, nagy bráhmana! Amit elmondtál, olyannak tűnik, mint egy álom! - Erre Szomasarma, a bráhmana így szólt:

- Ó, leányom! Saját szememmel láttam a férjedet Devapurában, láttam az egész királyságát is, amely olyan ragyogó, mint a Nap, de azt is elmondta, hogy ez a királyság nem állandó. Ezért kérlek, próbáld meg állandóvá tenni valahogy. - Csandrabhaga így felelt:

- Ó, tisztelt bráhmana, kérlek, vigyél engem oda, mert forró vágy ébredt bennem, hogy lássam a férjemet. Jámborságom erejéből fogom állandóvá tenni a királyságát. Ó, kétszer született! Kérlek, intézd el valahogy, hogy láthassam. Te is részesülsz ennek áldásában, hiszen segítesz abban, hogy újra találkozhassunk mi, akiknek egyszer elváltak útjaik.

Ezután Szomasarma elvitte Csandrabhagát Vamadeva ásramájába a Mandara hegy lábához. Miután Vamadeva meghallotta a tündöklő arcú Csandrabhaga történetét, felavatta őt a védikus mantrákkal. A bölcs Vamadevától kapott mantrák és az Ekádasi megtartása eredményeként felhalmozott jámborság erejéből Csandrabhaga lelki testet kapott, és boldogan járult a férje elé.

Sobhana úszott a boldogságban, amikor megpillantotta feleségét. Csandrabhaga így köszöntötte őt:

- Ó tisztelt férjem, kérlek, halld meg áldást hozó szavaimat. Apám házában nyolc éves koromtól fogva szigorúan megtartottam az Ekádasit. Tegye ez a felhalmozott jámborság állandóvá a királyságodat, virágozzon a megsemmisülés idejéig.

Ezután Csandrabhaga gazdag ékszerekkel díszített isteni testet kapott. A Ramá Ekádasi hatására Sobhana is isteni testet kapott, így élvezhette a felesége társaságát a Mandara hegy csúcsán. Ezért, ó király, a Ramá Ekádasi éppen olyan, mint egy minden kívánságot teljesítő tehén, vagy egy érintőkő!

Az Úr Krisna így folytatta:

- Ó király, most tehát elmagyaráztam neked a kedvező Ramá Ekádasi dicsőségét. Az a személy, aki szigorúan megtartja ezt az Ekádasi-fogadalmat, kétségkívül megszabadul a bráhmana gyilkosság bűnétől. Ahogyan a fekete és a fehér tehenek egyaránt fehér tejet adnak, a fogyó és növekvő hold Ekádasijai is egyformán felszabadítják megtartóikat. Minden bűnös visszahatástól megszabadul és boldogan lakozik az Úr Visnu hajlékában az, aki hall ennek az Ekádasinak a dicsőségéről.