Előszó az Ékádasi Mahátmyához

            Ez a könyv, az Ekádasi Máhátmja, a legkönyörületesebb Úr Sri Krsna végtelen kegyéből jelent meg. Az Ekádasi fogadalmat betartó személyek hite még jobban megszilárdul, ha e könyv dicső témáit tanulmányozzák. Sőt azok, akiket ez a tárgy nagyon érdekel, elnyerik a tudás világosságát ebből a könyvből.

            Ez a könyv azonban nem mondja el a teljes igazságot a Sri Ekádasit illetően. Megtartása dicsőségét történetek elmondásával szemlélteti. Egyesek úgy értelmezhetik, vagy azt képzelhetik, hogy a könyvben leírt dicsőség egyszerűen túlzás, vagy talán azt gondolják, az Ekádasi megtartásának nincs más célja, mint az anyagi boldogság és jólét elérése. Sri Ekádasi, amely minden növekvő és fogyó hold tizenegyedik napjára esik, nagyon kedves az Úr Harinak. Ezért nevezik ezt a napot Hari-vászarának is. Az Ekádasi megfelelő és részletes magyarázatát a Sri Hari-bhakti-vilásza tartalmazza. Az Ekádasit valójában csak azért kell megtartani, hogy örömet szerezzünk a Legfelsőbb Úrnak. A szentírások ezt mondják:

ekádasi vratam náma szarva káma phala pradam

kartavjam szarvadá viprair visnu prinana káranam
            „A bráhmanáknak mindig meg kell tartaniuk az Ekádasit, hogy örömet
szerezzenek az Úr Visnunak, mert ez beteljesít minden vágyat. Ezért mindenkinek meg kell tartania az Ekádasi-fogadalmat, azért, hogy elégedetté tegye az Urat. A boldogság és jólét erre automatikusan következik."

            A Brhan-náradija Purána azt mondja, ha mindenki megtartja az Ekádasit, a bráhmanákat, ksatrijákat, vaisjákat, súdrákat és a nőket is ideértve, biztosan el fogják érni a felszabadulást. Bár a szentírásokban azt találjuk, az Ekádasi-fogadalom - a szabályozott odaadó szolgálat elemeinek egyike - megtartása különböző ideiglenes eredményekkel jár, mégis tudni kell, hogy az odaadó szolgálat igazi gyümölcse az intenzív szeretet a Legfelsőbb Úr iránt. Ha az élet négy célját, vagyis a vallásosságot, gazdasági fejlődést, érzékkielégítést és felszabadulást automatikusan el is érik az ezekre törekvők, a teljesen tiszta bhakták nem esnek bele ebbe a csapdába; sőt felhagynak ezekkel a célkitűzésekkel, és el is érik az Istenszeretetet, ami az élet ötödik célja.

            Mivel a Kali-juga élőlényei rövid életűek és kéjesek, képtelenek arra, hogy szigorú vezekléseket végezzenek. A Kali-juga élőlényei főként magvakból álló ételeken élnek, nem tudnak fennmaradni magvak nélkül; ezzel szemben a Szatja, tretá és Dvápara-jugák emberei képesek voltak a komoly lemondásokra, és elviselték a fizikai szenvedéseket. Ezért a Kali-juga emberei számára a minimális lemondást írták elő, az Ekádasi napjain, havonta kétszer tartott böjt formájában. Ha lehetséges, az Ekádasi előtti napon csak egyszer egyenek, böjtöljenek teljesen Ekádasi napján, és csak egyszer egyenek az Ekádasi utáni napon. Ha valaki még ennek a betartására is képtelen, más szavakkal, ha képtelen arra, hogy az Ekádasi előtti és utáni napon csak egyszer egyen, akkor teljes böjtöt kell tartania Ekádasi napján. De ha valaki még ezt sem képes betartani, akkor mondjon le az ötféle magról, és az Ekádasi-fogadalmat csak pár gyümölcs és gyökér elfogyasztásával tartsa meg. Ezt mondja Mahábhárata Udjoga-parva, idézi a Hari-bhakti-vilásza 12.40:

astaitanjavrataghnani apo mulam phalam pajah

havir-bráhmana kámjá csa guror vacsanam ausadham 'e

            „Víz, gyümölcs, gyökerek, tej, ghí, egy bráhmana kielégítése, a lelki tanítómester utasításainak követése és orvosság - ez a nyolc nem töri meg az Ekádasi fogadalmat."

            Mivel Ekádasi napján az ötféle magban olyan komoly bűnös visszahatások honolnak, amelyek felérnek egy bráhmana- vagy tehéngyilkossággal, egyáltalán nem fogyasztanak ilyen magvakat azok, akik a legnagyobb haszonra vágyakoznak. Az ötféle mag a következő: 1. rizs vagy egyéb rizsből készült termék, például rizslepény, puffasztott rizs, stb., 2. búzaliszt és fehér liszt, sbt, 3. árpa stb., 4. hüvelyesek, például mung dál, csicseri borsó, zöldborsó, lencse stb., 5. mustárolaj és szezámolaj. Ha valaki a fent említett magvak bármelyikét megeszi, akkor megtörte az Ekádasi fogadalmát.

            Az Ekádasi másik neve Hari-vászára, mert az Ekádasi megtartásának fő célja, hogy teljes örömet szerezzünk az Úr Harinak, valamennyi érzékünkkel. Más szavakkal, meg kell próbálnunk örömet szerezni az Úr Harinak és Hari bhaktáinak. Az upavásza (böjt) szó jelentése a közelben élni. Ekádasi napján távol kell tartanunk magunkat mindenféle bűnös tettől, fel kell hagynunk minden házimunkával és érzék-kielégítéssel, és ott kell élnünk az Úr mellett. Ezt mondja a Hari-bhakti-vilásza 13.14. a Grhja-pariszistából, a Kátjájana-szmritiből, a Visnu-dharmából és a Brahma-yaivárta Puránából idézve:

upávrttaszja pápebhjÓ jász tu vászÓ gunaih szaha

upavászah sza vigjenah szarva bhoga vivardzsitah

            „Az upavásza vagy böjt szó azt jelenti, távol maradni mindenféle bűnös tettől és érzék-kielégítéstől."

            Az Úr Hari az Istenség transzcendentális Személyisége, és túl van az anyagi természet három kötőerején. Anyagi test, elme és értelem segítségével nem lehet vele élni. Minden feltételekhez kötött lelket két test takar el, egy durva és egy finom, így aztán hogyan élhetnek az Úrral? Az Ekádasi-fogadalom megtartása nagyon fontos az odaadó szolgálat hatvannégy eleme között, amelyeket Srila Rupa Goszvámi, Sriman Maháprabhu társa írt le. Az odaadó szolgálat hatvannégy eleme közül az első és legfontosabb, menedéket találni egy hiteles lelki tanítómesternél. Nem végezhetjük Sri Hari imádatát anélkül, hogy nem találnánk menedéket a hiteles lelki tanítómester lótuszvirág lábainál, aki nagyon járatos a szentírásokban, ragaszkodik az Abszolút Igazsághoz, és Sri Harinak nagyon kedves. Amikor meghódolunk a lelki tanítómester lótuszvirág lábainál, kegyéből és erejénél fogva megsemmisül az anyagi büszkeségünk, valamint visszakerülünk tiszta, lelki, természetes helyzetünkbe. Ennek eredményeképpen méltókká válunk arra, hogy a Legfelsőbb Urat szolgáljuk szolgálatra hajlandó érzékeinken keresztül, vagy más szavakkal, méltókká válunk arra, hogy az Úrral éljünk.

            Az elme az oka egy élőlény megkötöttségének vagy felszabadulásának. Ha nem tudjuk az elme működését az odaadó szolgálathoz kedvezővé változtatni, akkor nem élhetünk az Úrral, így rendkívül nagy szükség van arra, hogy tiszta bhaktákkal társuljunk, ezzel alakítjuk át az ellenséges elmét szolgálatra hajlandóvá. Senki sem élhet az Úrral anélkül, hogy nem rendeli alá magát a bhaktáinak, még akkor sem, ha különféle külsőséges, ritualisztikus cselekedeteket végez. Ezért van olyan szakadéknyi különbség az Ekádasi karmikus megtartása és a bhaktikus megtartása között. A Csaitanja-csaritámrtában ez áll:

krsna-bhakti dúre rahu, szamszára nahe ksaja

            „Egy tiszta bhakta kegyelme nélkül nem érheti el az odaadó szolgálat szintjét. A krsna-bhaktiról nem is beszélve, még az anyagi létezés kötelékeitől sem szabadulhat meg."

            Azok, akik megtartják az Ekádasi-fogadalmat, három csoportba oszlanak:

1. Ebben a világban az emberek többsége durva és finom testeit tartja énjének. Azt gondolják, a szentírások szabályai és előírásai, a bölcsek útmutatásai arra valók, hogy megvédelmezzék durva testeik önérdekét. Kétkednek a lélek létezésében, ezért nagyobb fontosságot tulajdonítanak a test önérdekének. Az a felfogásuk, hogy a lélek csak a durva testért van, ha létezik egyáltalán.

2. Bár ezek az emberek hiszik, hogy az élőlény természetes helyzete az, hogy szellemi lélek, és nem a test; hiszik, hogy az élőlények oka a Legfelsőbb Úr, az élőlény kötelessége pedig az, hogy a Legfelsőbb Urat imádja, mégis a lélek megszabadulását és a test boldogságát tekintik az élet céljának. Ezért azt gondolják, hogy a szentírások olyan parancsai, mint az Ekádasi megtartása, azért vannak, hogy a lélek is megszabaduljon, és megvédjék a test önérdekét is.

3. Van azonban egy kisebbség, amelyben az emberek azt mondják, hogy az élőlény eredetileg a Legfelsőbb Úr szerves része, örök, tudással teljes és teljesen boldog. Az Úr külső energiája tulajdonította az élőlényeknek a két burkolatot, durva és finom test formájában, ezért ezekre semmi szükség. Mivel a durva és finom testek az Úr külső energiájából születnek, természetesen a Legfelsőbb Úr e testek élvezője és tulajdonosa. Más szavakkal, a lélek, az élőlény teste és elméje mind Krsnáé. Ezért a lélek, az elme és a test egyetlen kötelessége, hogy teljes mértékben az Urat szolgálja.            Nekünk is, másoknak is az a hasznos, ha az Úr Harit imádjuk. A tiszta odaadó szolgálat végzése az örök béke elérésének egyetlen módja. A bhakták csak azért ragaszkodnak a tiszta odaadó szolgálat olyan elemeihez, mint az Ekádasi fogadalmának megtartása, hogy örömet szerezzenek a Legfelsőbb Úrnak. Tudják, hogy minden gyakorlásának fő célja az Istenszeretet elérése. Azt is tudják, hogy az odaadó szolgálat elemeit nem az anyagi érzék-kielégítés vagy a durva és finom testek önérdeke megvédelmezése kedvéért írták elő. A Sri Csaitanja nyomdokaiban járó tiszta bhakták tiszteletben tartják ezt a megfontolást, amely a tiszta odaadó szolgálatra alapul.    

            Egyes emberek, különösen sok orisszai bhakta Dzsagannatha Puriból, azt mondják, nem hiba, ha valaki elfogadja Dzsagannatha magvakvól álló mahá-praszádáját Ekádasin. De itt az a lényeg, hogy a Vaisnavák semmi mást nem fogadnak el, mint rendszeresen a mahá-praszádát. Ezért, hogy megóvják az Ekádasi tekintélyét, felajánlják a hódolatukat a mahá-praszádának, és elteszik másnapra. Srila Bhaktisziddhanta Szaraszvati Goszvámi Prabhupáda a következő magyarázatot adta a Sri Csaitanja-csaritámrta Ádi-lílá tizenötödik fejezetéhez írott Anubhászja kommentárjában:

            „Sri Maháprabu azt mondta, ha valaki figyelmen kívül hagyja az Ekádasi-fogadalmat, romlást hoz az életére. Ekádasi napján a magvakból álló praszádát csak tisztelni kell, és el kell tenni másnapra, mert az Ekádasi hatása nem tart el addig. A jámbor Vaisnavák megelégszenek azzal, hogy Krsna szent nevei nektárját isszák Ekádasi napján. Nem folytatnak semmilyen érzék-kielégítést, nem beszélnek haszontalan dolgokról, és felhagynak mindenféle anyagi élvezettel. A praszáda megtisztelése a tiszta Vaisnavák örök cselekvése, és ők soha sem esznek meg semmit, amit előbb fel nem ajánlottak az Úrnak. A bhaktáknak teljes böjtöt kell tartaniuk Ekádasin, és az Úr ételének maradékait csak a következő napon szabad megenniük. Különleges esetben egy Vaisnava elveheti az Úr nem magvakvól álló ételének maradékát. Azok, akik nem Vaisnavák, éjjel-nappal érzék-kielégítést folytatnak azzal az ürüggyel, hogy megtisztelik a praszádát. Az ilyen emberek bűnösökkel társulnak, magvakat esznek Ekádasin, és figyelmen kívül hagyják az Ekádasi-fogadalmat. Ha tisztelettel végzed az odaadó szolgálat valamennyi elemét, el fogod nyerni Bhakti Deví kegyét. Ne társulj az abhaktákkal, és szigorúan tartsd meg az Ekádasi fogadalmát azzal, hogy a Legfelsőbb Úr szent neveit énekeled.

            A Védák ismételten kijelentik, hogy Ekádasi napján nem szabad enni. A Visnu-szmrti azt mondja, az ehető magvakban talál menedéket minden olyan bűnös visszahatás, ami felér egy bráhmana-gyilkossággal, ezért ha valaki magvakat eszik Ekádasin, biztosan bűnt eszik. Nincs is olyan rendelkezés, hogyan lehet vezekelni, vagy hogyan szabadulhat meg az a személy, aki Ekádasin magvakat evett, más szavakkal, a húsz dharma sásztra különböző vezekléseket ír elő a bűnök súlyosságához mérten, de Ekádasin magvakat enni olyan nagy bűn, hogy erre még vezeklést sem írnak elő.

            Azoknak, akik tiszta odaadó szolgálatot szeretnének végezni, soha sem szabad megfelejtkezni a következőkről az Ekádasi-fogadalom betartása közben. A Vaisnavák nem tartanak semmilyen fogadalmat vagy ünnepet olyan napon, ami részben egybeesik az előző tithivel vagy nappal. Ilyen esetben a fogadalmat vagy ünnepet a következő napon tartják meg. A védikus számítás szerint a nap a napkeltével kezdődik. Ha Dasami napja még másfél órán át folytatódik a következő nap napkeltéje előtt, akkor még az Ekádasit sem másnap, hanem az arra következő napon kell megtartani. Idézzük ezzel kapcsolatban a szentírások néhány hiteles állítását, ahogyan a Sri Hari-bhakti- vilászában, a Vaisnaya szmritik királyában találjuk:

            „Ó, bráhmana, ha Ekádasi napja napkelte előtt kilencvenkilenc perccel kezdődik, akkor az tiszta Ekádasi. Ilyen Ekádasin a családos embernek böjtölnie kell." (Garuda Purána)

            „Ha a tithi, vagy Ekádasi napja napkelte előtt egy óra harminchat perccel kezdődik, azt teljes Ekádasinak hívják, és ha az Ekádasi a napkelte előtt egy óra harminckét percnél hamarabb kezdődik, akkor nem teljesnek és szennyezettnek kell tekinteni, mert áthatja az előző tithi. Nem is szabad megtartani az Ekádasit, ha az előző tithivel keveredik napkeltekor. A Vaisnaváknak különösen fel kell hagyniuk azzal, hogy megtartsák egy ilyen Ekádasi fogadalmát. Kanya, a nagy bölcs ezt mondta, 'Ha Ekádasi napja az előző tithivel keveredik, akkor a következő napon kell böjtölni, és a böjtöt az arra következő napon kell megtörni.'" (Bhayisja Purána)

            „A napok szokás szerint a napkeltével kezdődnek, és a következő

napkeltével válnak teljessé. De az Ekádasival ez nem így van. Egy Ekádasi csak akkor szennyezetlen és teljes, ha a napkelte előtt egy óra harminchat perccel kezdődik." (Szkanda Purána)

            Minden jószívű olvasót arra kérünk, hogy különleges figyelemmel tanulmányozza ezt a könyvet.