Utpanná Ékádasi

Szúta Goszvámi így szólt:

- Ó, művelt bráhmanák, valamikor régen az Úr Sri Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége magyarázta el, mennyire dicsőséges Sri Ekádasi, és milyen szabályok és előírások érvényesek a böjt megtartására vonatkozóan ezen a szent napon. Ó, bráhmanák legjobbja! Aki hall arról, mi az eredete és milyen dicső a szent böjt az Ekádasi napjain, az a boldogság sokféle formáját élvezi ebben az anyagi világban, és utána egyenesen az Úr Visnu hajlékába jut.

Ardzsuna, Prithá fia megkérdezte az Urat:

- Ó, Dzsanárdana, milyen kedvező hatása van annak, ha valaki teljes böjtöt tart, csak vacsorát vagy csak ebédet eszik Ekádasin, és milyen szabályok vonatkoznak a különféle Ekádasi napok megtartására? Kérlek, mondd el nekem mindezt.

A Legfelsőbb Úr, Krisnaí így felelt:

- Ó, Ardzsuna, a kezdőknek az Ekádasi böjtöt legelőször a tél elején, Márgasirsa (november-december) hónap sötét felének Ekádasiján kell elkezdenie. Dasamin, az Ekádasi előtti napon tisztítsa meg szépen a fogait. Aztán, a Dasami nyolcadik részében, amikor a nap lenyugvóban van, fogyassza el a vacsoráját. Másnap reggel a bhaktának a szabályok és az előírások szerint fogadalmat kell tennie, hogy böjtölni fog. Délben fürödjön meg alaposan egy folyóban, tóban vagy tavacskában. A folyóban való mártózás tisztít meg a legjobban, a tóban való fürdés kevésbé, míg a tavacskában vett a legkevésbé. Ha nincs a közelben sem folyó, sem tó, sem tavacska, kútvízben is megfürödhet. A bhaktának azt az imát kell elmondania, amely a Földanya neveit tartalmazza: "Ó, Asvakránte! Ó, Rathakránte! Ó, Visnukránte! Ó, Vaszundhare! Ó, Mrttiké! Óm Földanya! Kérlek, végy el kegyesen minden bűnt, amelyet számos elmúlt életemben halmoztam fel, hogy beléphessek a Legfelsőbb Úr szent hajlékába!" Ennek elmondása közben agyaggal kell bekennie a testét.

A böjt napján a bhakta ne beszéljen kutyaevőkkel, tolvajokkal vagy képmutatókkal, sem pedig azokkal, akik elmulasztották vallásos kötelességeiket. Kerülje a társalgást a rágalmazókkal, valamint azokkal, akik gyalázzák a félisteneket, a védikus szentírásokat vagy a bráhmanákat; ne beszéljen olyan gonosz emberekkel, akik gyalázatos nőkkel élnek nemi életet, akikről tudják, hogy fosztogatók vagy templomokat rabolnak ki. Ha valaki ilyen emberhez szól vagy akár csak meglát egy ilyen embert Ekádasin, meg kell tisztítania magát azzal, hogy egyenesen a Napba tekint. Ezután a bhaktának Govindát kell imádnia nagy tisztelettel; elsőosztályú ételeket, virágokat felajánlva. Otthonában ajánljon fel az Úrnak egy mécsest tiszta, odaadó tudatban. Ne aludjon napközben, és teljesen tartózkodjon a nemi élettől. Sem ételt, sem vizet ne vegyen magához, hanem egész éjjel nagy örömmel énekeljen az Úr dicsőségéről és játsszon hangszereken az Ő örömére. Miután a bhakta egész éjjel tiszta tudattal virrasztott, adjon adományt a képzett bráhmanáknak, ajánlja fel nekik alázatos tiszteletét, sértéseiért pedig kérjen bocsánatot.

Azoknak, akik az odaadó szolgálatot komolyan veszik, a hónap sötét felére eső Ekádasikat éppen olyan jónak kell tekintenie, mint azokat, amelyek a hónap világos felére esnek. Ó, király! Sohasem szabad különbséget tenni e kétféle Ekádasi között.

Kérlek, hallgasd, amint elmondom, milyen eredményekre tesz szert az, aki az Ekádasit így tartja meg. Van egy  Sankhoddháraként ismert szent zarándokhely, ahol az Úr megölte a Sankhászura démont Az ezen a helyen vett fürdő, vagy az Úr Gadádhara megpillantásával járó érdeme még egy-tizenhatod része sem annak az érdemnek, amit az nyer, aki böjtöl Ekádasin. Mondják, ha valaki olyan hétfőn adományoz, amikor telihold van, annak százezerszer annyi az eredménye, mint a közönséges adományozásnak. Ó, gazdaság elnyerője! Az, aki aszankránti (napéjegyenlőség) napján adományoz, a közönséges eredmény négyszázezerszeresét kapja. De ha egyszerűen csak böjtöl Ekádasin, nemcsak ezekre a kedvező eredményekre tesz szert, hanem még azokra is, amelyeket Kuruksetrán kapni a Nap vagy a Hold fogyatkozásakor. Továbbá a tökéletes hitű lélek, aki teljes böjtöt tart Ekádasin, százszor annyi érdemet szerez, mint az, aki bemutat egy Asvamedha-yajnát (lóáldozatot). Aki akár csak egyetlen Ekádasit is betart, pontosan ugyanannyi érdemet nyer, mint az, aki hatvanezer éven át minden egyes napon százezernyi koldust táplál. És az a személy, aki csak egyetlen egyszer, megfelelően megtartja az Ekádasit, tízszer annyi érdemet kap, mint aki ezer tehenet adományoz egy Védákban jártas bráhmanának.

Aki csak egyetlen brahmacsárit megetet, tízszer annyi érdemet nyer, mint az, aki tíz jó bráhmanát vendégel meg a saját házában. De a brahmacsári táplálásával nyert érdem ezerszeresét szerzi meg az, aki földet ajándékoz egy tiszteletreméltó, de szűkölködő bráhmanának, és ezerszer többet, mint amennyit azzal szerezne, ha feleségül ad egy szűz leányt egy fiatal, művelt, felelősségteljes férfihez. Ennél is tízszer kedvezőbb gyermekeket nevelni és a lelki ösvényre terelni őket, semmi jutalmat sem várva el viszonzásul. Meg ennél is tízszer jobb azonban ehető magvakat adni az éhezőknek. Bizony, az a legeslegjobb, ha adományokat adunk a szükséget szenvedőknek, ennél soha sem volt és nem is lesz jobb adományozás.

Ó Kunti fia! Az összes ősatya és a mennyei bolygók félistenei nagyon elégedettek lesznek, ha valaki ehető magvakat adományoz. Fel sem lehet mérni azonban, hogy mennyi érdemet nyer az, aki teljes böjtöt tart Ekádasin. Ó, Ardzsuna, legkiválóbb a Kuruk között!  Ez az érdem olyan nagy, hogy még a félistenek sem tudják felfogni, és ennek az érdemnek a felét szerzi meg az, aki Ekádasin csak vacsorát fogyaszt.

Az Úr Hari napján böjtölni kell: vagy úgy, hogy a gabonától és a hüvelyesektől tartózkodva naponta csak egyszer (délben vagy este) eszünk, vagy teljes böjtöt tartunk. Az Ekádasi elérkezte után elbújhatnak az olyan folyamatok, mint zarándokhelyeken időzés, adományozás, áldozatok bemutatása. Ezért az Ekádasit mindenkinek meg kell tartania, aki retteg az anyagi létezés szenvedéseitől. Ekádasin nem szabad kagylóhéjból vizet inni, nem szabad megölni olyan élőlényeket, mint a halak vagy a disznók, és sem gabonát, sem hüvelyeseket nem szabad enni. Ó Ardzsuna, ezzel elmondtam neked a böjtölés legjobb módszereit, ahogyan kérted Tőlem.

Ezután Ardzsuna megkérdezte:

- Ó Uram, szerinted ezer védikus áldozat sem ér annyit, mint egyetlen Ekádasi böjt. Ez hogyan lehetséges? Hogyan vált a leginkább érdemdússá az Ekádasi az összes nap közül?

Az Úr Sri Krsna így válaszolt

- Elmondom neked, hogy az összes nap közül miért az Ekádasi tisztít meg a legjobban. Egyszer, valamikor a Szatja jugában élt a megdöbbentően félelmetes Mura démon. Mindig nagyon dühös volt, minden félistent megfélelmlített, legyőzte Indrát, a mennyek királyát; Vivaszvánt, a napistent; a nyolc Vaszut; az Úr Brahmát; Vájut, a szélistent; és Agnit, a tűzistent. Rettenetes erejével mindenkit az uralma alá hajtott.

Ekkor az Úr Indra felkereste az Úr Sivát, és így szólt:

- Mindannyian lezuhantunk bolygóinkról, most gyámoltalanul kóborlunk a földön. Ó, Uram, hogyan könnyíthetnénk ezen a szenvedésen? Mi lesz a sorsunk, félisteneké?

Az Úr Siva így felelt:

- Ó, félistenek legjobbja! Menj el arra a helyre, ahol az Úr Visnu, Garuda lovasa lakozik. Ő Dzsagannátha, valamennyi világegyetem ura és menedéke is. Minden lelket oltalmaz, aki meghódolt előtte.

Az Úr Krisna így folytatta:

- Ó, Ardzsuna, gazdagság elnyerője! Miután az Úr Indra meghallotta az Úr Siva szavait, a félistenekkel együtt oda ment, ahol az Úr Dzsagannátha, a világegyetem ura és , minden lélek oltalmazója pihent. Amint a félistenek megpillantották a vízen alvó Urat, imára kulcsolták kezüket, majd Indra vezetésével a következő imákat mondták:

- Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden hódolat neked! Ó, urak Ura. Te, akit a legkiválóbb félistenek dicsérnek, minden démon ellensége, lótusz-szemű Úr, Madhuszúdana (Madhu démon legyőzője), kérünk, oltalmazz meg minket! Mi félistenek, Mura démontól való félelmünkben jöttünk ide, hogy menedéket találjunk Nálad. Ó, Dzsagannátha, mindent te hozol létre, Te vagy mindennek a teremtője. Te vagy valamennyi világegyetem anyja és apja, a félistenek legjobb gyámolítója, egyedül te hozhatsz nekik békét. Te vagy a föld, az ég és mindenek jótevője.

- Te vagy Siva, Brahmá és Visnu is, a három világ fenntartója. Te vagy a Nap, a Hold és a tűz istenei. Te vagy a tisztított vaj, az áldozati felajánlás, a szent tűz, a mantrák, a szertartások, a papok és a dzsapa csendes mormolása. Te vagy maga az áldozat, annak felajánlója és eredményének élvezője, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ebben a három világban semmi sem létezhet Tőled függetlenül, legyen akár mozgó, akár mozdulatlan. Ó, Legfelsőbb Úr, urak Ura! Te vagy mindazok védelmezője, akik menedéket kerestek nálad. Ó, legfelsőbb misztikus, ó rettegők menedéke! Kérlek, ments meg és oltalmazz bennünket! A démonok legyőztek minket félisteneket, ezért lezuhantunk a mennyei birodalomból. Ó, világegyetem Ura! Tisztségeinktől megfosztva kóborlunk ezen a Föld bolygón.

Az Úr Krisna folytatta:

Sri Visnu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége végighallgatta Indrát és a többi félistent, majd így válaszolt:

- Melyik démon képes úgy megtéveszteni valamennyi félistent, hogy le tudjon titeket győzni? Mi a neve és hol lakik? Honnan szerzi erejét és menedékét? Ó, Indra, mondj el nekem mindent és ne félj.

Az Úr Indra így válaszolt

- Ó, Legfelsőbb Istenség, ó, urak Ura! Te legyőzöd a félelmet tiszta bhaktáid szívében, kegyes vagy hűséges szolgáidhoz. 

Volt egyszer egy hatalmas démon a Brahman dinasztiában, akit Nádidzsanghának hívtak. Rendkívül félelmetes volt, nem akart semmi mást, csak hogy elpusztítsa a félisteneket, és egy gyalázatos fiút nemzett, akir Murának nevezett el.

Mura a fővárosban, Csandrávatiban élt. A rettenetesen gonosz és hatalmas Mura démon innen hódította meg az egész világot, uralma alá hajotta az összes félistent, elűzte őket mennyei királyságukból. Átvette Indra, a mennyek királya; Agni, a tűzisten, Jama; a halálisten, Váju, a szélisten; Isa vagy az Úr Siva; Szóma, a holdisten; Nairrti, az égtájak urának; és Pasi vagy Varuna, a vízisten szerepét. Már fényt is sugároz a napisten helyett, átváltozott felhőkké is. A félistenek képtelenek legyőzni. Ó, Uram, Visnu! Kérlek, öld meg ezt a démont, és hozz győzelmet a félisteneknek!

Amikor az Úr Dzsanárdana meghallotta Indra szavait, nagyon haragos lett, és így szólt:

- Ó, hatalmas félistenek, most együttesen menjetek el Mura fővárosába, Csandravatiba!

Az összegyűlt félistenek felbátorodtak, és az Úr Hari vezetésével elvonultak Csandravatiba. Amikor Mura, a démonok legnagyobbika ragyogóan fénylő fegyvereket viselő ezer más démon társaságában meglátta a félisteneket, irtóztató hangon felmordult. Az erőskarú démonok lesújtottak a félistenekre, akiknek inába szált a bátorságuk és el akartak iszkolni a csatatérről a tíz égtáj irányában. A dühöngő démonok megpillantották a csatatéren a Legfelsőbb Úr Hrisikesát, az érzékek urát, és különböző fegyverekkel rárontottak. Alig indult meg a támadás a kardot, korongot és buzogányt viselő Úr ellen, Ő azonnal átfúrta tagjaikat éles, mérgező nyilaival. Sokezernyi démon halt meg az Úr kezétől. Végül a fő démon, Mura szállt harcba az Úrral. Mura a misztikus erőit használta fel arra, hogy haszontalanná tegyen minden fegyvert, amelyet a Legfelsőbb Úr Hrisikesa bevetett. Amikor az Úr még a különféle fegyvereivel sem tudta legyőzni a démont - sem azokkal, amelyeket elhajítanak, sem azokkal, amelyeket tartanak - puszta kézzel kezdett harcolni. Karjai olyan erősek voltak, mint a vasszegekkel kivert buzogányok. Az Úr ezer mennyei éven át birkózott Murával, akkor látszólag kimerülten Badarikásramába ment. Ott valamenny közül a legnagyobb jógi, az Úr Jogésvara, a világegyetem Ura elindult a Himávati gyönyörűszép barlangjába, hogy megpihenjen.

Ó, Dhanandzsaja, gazdagság elnyerője! Ennek a barlangnak 99 mérföld volt az átmérője, de csak egy a bejárata. Félelemből mentem oda, de azért is, hogy aludjak. Efelől nincs kétség, ó, Pándu fia, mert a nagy ütközet igen elfárasztott. A démonok követtek engem abba a barlangba, és amikor látták, hogy alszom, azt gondolták a szívükben: „Ma én ölöm meg Harit, aki minden démont megölt!”

Míg a gonosz Mura ilyen terveket szőtt, megjelent a testemből egy ragyogóan szép fiatal leány. Ó, Pándu fia! Mura látta, hogy valamennyi ragyogó fegyverem nála van, és készen áll a harcra. Ez a leány szólította harcba Murát, aki felkészült és harcolni kezdett, de nagy megdöbbenéssel azt találta, hogy a leány megállás nélkül vív vele. Ekkor a démonok királya így szólt:

- Ki teremtette ezt a haragvó, félelmetes leányt, aki olyan erővel harcol ellenem, mintha a mennykő sújtana rám? - Így szólván, a démon tovább folytatta a küzdelmet a leánnyal.

Ez a vakítóan fényes istennő eg szempillantás alatt összetörte Mura összes fegyverét, és azonnal megfosztotta a harci szekerétől. Mura meglódult, hogy puszta kézzel támadjon rá, de ahogy a leány ezt észrevette, dühödten levágta a fejét. A démonok rögtön a földre zuhantak, és Jamarádzsa hajlékába kerültek. Aki még megmaradt az Úr ellenségei közül, félelmében es tehetetlenségében a földalatti Pátála birodalomba menekült. Ekkor a Legfelsőbb Úr felébredt, látta maga előtt a halott démont és a leányt, aki összetett kezekkel hajolt meg előtte. Meglepetés tükröződött a világegyetem Ura arcán, és így szólt:

- Ki ölte meg ezt a gonosz démont? Könnyedén legyőzte valamennyi félistent, a Gandharvákat, még magát Indrát is, társaival, a Marutokkal együtt, legyőzte a Nágákat (kígyókat), az alacsonyabb bolygók uralkodóit. Még engem is legyőzött, félelmemben rejtőztem el ebben a barlangban. Ki az, aki ilyen könyörületesen megvédelmezett engem, miután elfutottam a csatatérről és idejöttem, hogy ebben a barlangban aludjak? A leány így válaszolt:

- Én öltem meg ezt a démont, miután megjelentem transzcendentális testedből. Bizony, ó, Úr Hari, amint meglátta Mura démon, hogy alszol, meg akart ölni téged. Én azonban átláttam a szándékán annak, aki tövis a három világ oldalában, megöltem ezt a gaz gonosztevőt, és minden félistent megszabadítottam a félelemtől. Én a Te nagy mahá-saktid vagyok, a Te belső energiád, aki félelmet kelt minden ellenséged szívében. Megöltem ezt a rendkívül félelmetes démont, hogy megoltalmazzam a három világot. Kérlek, ó Uram, mondd meg nekem, miért lepett meg annyira, hogy ezt a démont holtan látod?

Mahá Sakti

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt:

- Ó, bűntelen, nagy elégedettséggel tölt el, hogy megölted ezt a démonkirályt. Ezáltal boldoggá, gazdaggá tetted a félisteneket. Nagyon elégedett vagyok veled, mert valamennyi félistennek örömet szereztél a három világban. Kérj, amit csak kívánsz. Kétségkívül megadok neked bármilyen ritka áldást.

A leány így felelt:

- Ó, Uram, ha elégedett vagy velem s ezért meg akarsz ajándékozni, adj nekem olyan erőt, hogy a legnagyobb bűnöktől is megszabadíthassam azt, aki ezen a napon böjtöl. Azt szeretném, ha a böjtölő által szerzett kegyes érdemeknek a felét az kapná, aki csak este eszik (a gabonától és a magvaktól tartózkodva), és aki délben eszik, ezeknek a kegyes érdemeknek a másik felét nyerje el. Aki szigorúan, fegyelmezett érzékekkel teljes böjtöt tart a megjelenésem napján, egy milliárd kalpát töltsön az Úr Visnu hajlékában, miután mindenféle örömet élvezett ebben a világban. Ezt az ajándékot szeretném megkapni a Te kegyelmedből, Uram. Ó, Úr Dzsanárdana! Akár teljes böjtöt tart valaki, akár csak egyszer eszik este vagy délben, kérlek, adj neki vallásos hajlandóságot, gazdagságot, és végül felszabadulást. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt:

- Ó, igen szerencsés hölgy! Megadom neked, amit kérsz. Ebben a világban valamennyi bhaktám bizonyára böjtölni fog a te napodon; ezáltal híressé válnak a három világban, és végül hozzám jönnek, velem élnek a hajlékomban. Mivel te, az én transzcendentális energiám a fogyó hold tizenegyedik napján jelentél meg, legyen a neved Ékádasi. Minden bűnét elégetem annak, aki Ekádasin böjtöl, és megajándékozom transzcendentális hajlékommal.

A fogyó és növekvő hold napjai közül a számomra legkedvesebbek: Trtijá (a harmadik nap), Astami (a nyolcadik nap), Navami (a kilencedik nap), Csaturdasi (a tizennegyedik nap), de különösen Ekádasi (a tizenegyedik nap).

Az Ekádasi böjttel elnyert érdem nagyobb, mint amelyet bármilyen egyéb böjttel vagy zarándokhely látogatásával nyernek, és még annál is több, mint amit elérnek a bráhmanáknak adakozók. A leghatározottabban mondom neked, hogy ez így van.

Miután a Legfelsőbb Úr ezt az áldást adta a leánynak, az hirtelen eltűnt. Ettől fogva az Ekádasi napja lett a legérdemdúsabb és a leghíresebb az egész világegyetemben. Ó, Ardzsuna! Ha valaki szigorúan betartja az Ekádasit, minden ellenségét megölöm, és teljesítem a legnagyobb kívánságát. Sőt, ha valaki az Ekádasit az előírt módok bármelyike szerint tartja meg, elveszek minden akadályt a lelki haladása elől, és megadom neki az élet tökéletességét.

- Ó, Prthá fia! elmeséltem hát neked az Ekádasi eredetét. Ez az egyetlen nap örökre eltöröl minden bűnt. Ez a legérdemdúsabb nap, ami minden bűnt megsemmisít, és azért jelent meg, hogy mindenkinek javára váljon ebben a világegyetemben, mindenféle tökéletesség ajándékozásával.

Nem szabad különbséget tenni a növekvő és a fogyó Hold Ekádasijai között; mindkettőt meg kell tartani, ó, Pártha! és nem szabad megkülönböztetni a Mahá-dvádasitól sem. Mindenkinek, aki Ekádasin böjtöl, fel kell ismernie, hogy a két Ekádasi között nincs különbség, mert ugyanaz a tithi van bennük.

Aki Ekádasin egész nap böjtöl a szabályok és az előírások követésével, el fog jutni a Garudán lovagló Úr Visnu hajlékára. Dicsőségesek azok, akik az Úr Visnunak szentelik magukat, és minden idejüket azzal töltik, hogy az Ekádasi dicsőségén elmélkednek. Aki olyan fogadalmat tesz, hogy nem eszik semmit Ekádasin, és csak a rákövetkező napon vesz magához ételt, ugyanannyi érdemet nyer, mint aki bemutat egy lóáldozatot. Efelől nincs kétség.

Dvádasin, az Ekádasi utáni napon így kell imádkozni: "Ó Pundarikáksa, ó lótusz-szemű Úr, most enni fogok. Kérlek, oltalmazz engem." Miután a bölcs bhakta ezt elmondta, ajánljon fel néhány virágot és vizet az Úr lótuszvirág lábainál, és a nyolcszótagú mantra háromszori eléneklésével kérje meg az Urat, hogy egyen. Ha a bhakta el akarja nyerni böjtje gyümölcseit, igyon egy keveset abból a vízből, amelyet abból a megszentelt edényből vett, amelyben a vizet felajánlotta az Úr lótuszvirág lábainál.

Dvádasin nem szabad napközben aludni, más házában enni, egynél többször enni, nemi életet élni, mézet enni, harangfém tányérból enni, urad dalt enni, és olajat dörzsölni a testre. Erről a nyolc dolgoról kell lemondania a bhaktának Dvádasin. Ha ezen a napon egy kaszton kívülivel akar beszélni, meg kell tisztítania magát azzal, hogy megesz egy tulaszi levelet vagy egy ámalaka gyümölcsöt. Ó, királyok legjobbja! Ekádasi délidejétől Dvádasi hajnaláig azzal kell elfoglalnia magát, hogy fürdőket vesz, imádja az Urat és odaadó szolgálatot végez, ideértve az adományozást és a tűzáldozatok végzését is. Ha nehéz körülmények között találja magát, és nem tudja megfelelően megtörni az Ekádasi böjtöt Dvádasin, megtörheti azzal is, hogy vizet iszik, akkor nem követ el hibát, ha csak ezután eszik.

Az Úr Visnunak az a híve, aki éjjel-nappal ezeket a kedvező dolgokat hallgatja az Úrról egy másik bhakta szájából, fel fog emelkedni az Úr bolygójára, és tíz millió kalpán át ott élhet. Aki csak egyetlen mondatot hall az Ekádasi dicsőségéről, annyi bűn visszahatásától szabadul meg, mint amennyi a bráhmana gyilkosságért jár. Efelől nincs kétség. Egy egész örökkévalóságon át nem lehet jobban imádni az Úr Visnut, mint azzal, hogy ha valaki böjtöl Ekádasin.

Így végződik a Márgasirsa-krsna Ekádasi vagy Utpanná Ekádasi dicsőségének története, a Bhavisja-uttara Puránából.