Sattilá Ékadasi

Dálbhja Risi így szólt Pulasztja Munihoz:

- Amikor a szellemi lélek kapcsolatba kerül az anyagi energiával, azonnal bűnös cselekedetekbe fog, mint amilyenek a lopás, a gyilkosság és a törvényellenes nemi élet. Sok más szörnyű tettet is elkövethet, például megölhet egy bráhmanát. Ó, legtisztább személyiség! Kérlek, mondd el nekem, hogyan kerülhetik el ezek a szerencsétlen lelkek a büntetést, nehogy a teremtés pokoli tájékaira küldjék őket. Kegyesen világosíts fel, meg lehet-e könnyen szabadulni a bűnöktől, akár egy kis adományozással is?

Pulasztja Muni így felelt:

- Ó, milyen szerencsés vagy! Jó és bizalmas kérdést tettél fel nekem, amilyet még Brahmá, Visnu, Siva vagy Indra sem tett fel. Kérlek, nagyon figyelmesen hallgasd végig válaszomat!

Mágha (január-február) hónap megérkeztével az ember fürödjön meg, gondosan uralkodjon az érzékein azáltal, hogy felhagy a haraggal, a büszkeséggel, a féltékenységgel, a hibakereséssel és kapzsisággal, valamint meditáljon az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, Srí Krisnán. Ezután gyűjtsön be olyan tehéntrágyát, mely még nem érintette a földet. Ezt az anyagot keverje el szezámmaggal és gyapottal, 108 golyót formáljon belőle. Mindezt azon a napon tegye, amelyen feltűnik az égen a Parvájajhánaksatra csillagállás. Ezután tartsa be az Ekádasi szabályait és előírásait, amelyeket most elmondok neked.

Aki meg akarja tartani az Ékádasit, fürdés után a Legfelsőbb Urat imádja. Miközben az Úr Krisnához imádkozik, nevét énekelve ígérje meg, hogy megtartja az Ekádasi böjtöt. Éjjel virrasszon és végezzem el egy homát. Ezután a bhakta ajánljon fel áratit az Úrnak, aki kagylókürtöt, korongot, buzogányt, stb. tart a kezében, majd ajánljon fel neki szantálpépet, füstölőt, kámfort, fényes ghí lámpást és ízletes ételeket. Ezután ajánlja fel a 108 tehéntrágya-szezámmag-gyapot golyót a szent tűzben, és énekelje közben a Legfelsőbb Úr, Krisna szent nevét. Egész nap és egész éjjel tartsa a szokásos Ékádasi böjtöt, amely ebben az esetben a mindenféle magvaktól és babtól való tartózkodást jelenti. Ez alkalommal ajánljon fel az Úrnak tököt, kókuszdiót és guavát. Ha ezeket nem tudja beszerezni, helyettesítheti bétellel is.

A bhakta így imádkozzon az Úr Dzsanárdanához, valamennyi lény jótevőjéhez:

- Ó, Uram, Sri Krsna! Te vagy az Istenség Legkönyörületesebb Személyisége, valamennyi elesett lélek felszabadítója. Ó, Uram, az anyagi létezés óceánjába estünk. Kérünk, légy kegyes hozzánk! Ó, lótusz-szemű Istenség, kérünk, fogadd el legalázatosabb és legszeretetteljesebb hódolatunkat. Ó, világ védelmezője, újra meg újra felajánljuk neked a hódolatunkat. Ó, Legfelsőbb Lélek, ó, Legfőbb, ó, összes őseink védelmezője, Téged és örök társadat, Srimati Laksmí-devít kérjük, fogadjátok el ezeket az alázatos felajánlásokat.

Ezután a bhakta igyekezzen elégedetté tenni egy képzett bráhmanát meleg üdvözléssel, vízzel teli edénnyel, ernyővel, egy pár cipővel és ruhákkal. Kérje az áldását, hogy kialakuljon benne a Krisna iránti vegyítetlen szeretet. A lehetőségeihez mérten fekete tehenet is ajándékozhat a bráhmanának, különösen olyannak, aki alaposan ismeri a védikus szentírások parancsait. Ajánljon fel neki szezámmagvakkal teli edényt is.

Ó, magasztos Dálbhja Muni! A fekete szezámmag különösen alkalmas a hivatalos imádathoz és a tűzáldozatokhoz, míg a fehér vagy barna szezámmag arra való, hogy egy képzett bráhmana megegye. Aki ezen a szent Szat-tila Ekádasin mindkét fajta szezámmagot biztosítja, a mennyei bolygókra emelkedik ezerszer annyi évre, mint amennyi mag termett volna, ha az elajándékozott magvakat elvetették volna a földbe, és azok érett, magvakat termő növényekké fejlődtek volna.

Ezen az Ékádasin tiszta hitű ember szezámmagvakkal kevert vízben fürödjön, szezámmag kenőcsöt dörzsöljön a testére, szezámmagvakat ajánljon fel áldozatképpen, szezámmagvakat egyen, szezámmagvakat adományozzon, és fogadja el a kegyesen neki ajándékozott szezámmagvakat. A lelki megtisztulásra e hat (szat) módon használják fel a szezámmagvakat (tila) ezen az Ekádasin. Ezért nevezik Szat-tilá Ekádasinak.

A nagy Devarisi Náradadzsí megkérdezte egyszer az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Sri Krisnát:

- Ó, hatalmas karú Úr, aki olyan jóságos vagy szerető bhaktáidhoz, kérlek, fogadd a legalázatosabb hódolatomat. Ó, Jádava, kérlek mondd el nekem, hogy a Szat-tilá Ekádasi megtartása milyen eredményt hoz? - Az Úr Sri Krsna így válaszolt:

- Ó, kétszer születettek legjobbja! Elmondok neked egy eseményt, amelynek személyesen a tanúja voltam. 

Valamikor réges-régen élt ezen a földön egy öreg bráhmani, aki minden nap imádott engem, és az érzékein is tudott uralkodni. Hűségesen megtartott számos böjtöt, különösen az ünnepnapjaimon, és teljes odaadással, minden személyes indíték nélkül szolgált engem. Egészen sovány és gyenge lett a szigorú böjtöléstől. Adományokat adott a bráhmanáknak és a fiatal lányoknak, és már azt tervezte, hogy elajándékozza a házát is. Ó, bráhmanák legjobbja! Bár ez a lelki gondolkodású asszony érdemes embereknek adta kegyes adományait, megvolt az a különös szokása, hogy ételt soha nem adott bráhmanáknak vagy félisteneknek. Elgondolkodtam ezen a furcsa mulasztáson.

Ez a nemes asszony teljesen megtisztult azáltal, hogy minden kedvező alkalommal böjtölt, és nagyon komoly, odaadó imádatot ajánlott fel nekem. Ezért bizonyára érdemessé vált arra, hogy elérje hajlékomat, ahová közönséges személyek nem léphetnek be.

Lejöttem erre a bolygóra, hogy megvizsgáljam. Az Úr Siva egyik követőjének álcáztam magam, nyakam körül koponyafüzérrel, és alamizsnás szilkével a kezemben. Amikor odamentem hozzá, azt kérdezte tőlem:

- Ó, tiszteletreméltó uram, mondd meg őszintén, miért járultál elém? - Így feleltem:

- Ó, szép hölgy, azért jöttem, hogy egy kis szent alamizsnát kapjak tőled. - Erre haragosan behajított egy tömör sárrögöt az alamizsnás szilkémbe! Ó, Nárada! Sarkon fordultam és visszatértem a hajlékomba; egészen elképesztett, hogyan keveredik a nagylelkűség és a fukarság ebben a nemes bráhmaniban.

Végül ez az önsanyargatásokat vállaló hölgy a saját testében jutott el a lelki világba, akkora erőfeszítést tett a böjtölésben és az adományozásban. Mivel sárrögöt ajánlott fel nekem, ezt változtattam gyönyörű házzá. Ebben a házban azonban, ó Nárada, egyáltalán nem voltak sem ehető magvak, sem bútorok vagy díszek, és amikor a hölgy belépett, csak a csupasz falakat találta. Dühösen jött oda hozzám: (1)

- Mennyit böjtöltem az ünnepnapjaidon, a testem egészen lesoványodott, elgyengült. Olyan sokféle módon imádtalak és imádkoztam hozzád, hiszen valóban te vagy a világegyetem ura és védelmezője. Ennek ellenére mégsem látható az új házamban sem étel, sem gazdagság, ó, Dzsanárdana. Miért van ez? - Így válaszoltam:

- Kérlek, térj vissza a házadba. Nemsokára eljönnek hozzád a félistenek feleségei, nagyon kíváncsiak arra, ki érkezett ide, de ne nyiss nekik ajtót, amíg el nem mondják neked, mennyire dicsőséges és fontos a Szat-tila Ékádasi.

Ezt hallván a hölgy visszatért a házába. Hamarosan megérkeztek a félistenek feleségei, és kórusban így szóltak hozzá:

- Ó, szép hölgy, eljöttünk, hogy meglátogassunk. Ó, kegyes hölgy, kérlek, nyiss ajtót, hadd lássunk téged. - A hölgy így felelt:

- Ó, kedveseim, ha azt akarjátok, hogy kinyissam ezt az ajtót, el kell mondanotok nekem, milyen érdemet szerez az, aki megtartja a Szat-tilá Ekádasi szent böjtjét. - Mindegyikük hallgatott, majd elment.

Később ismét visszatértek a házához, és az egyik asszony nagyon szépen elmagyarázta, milyen fenséges ez a szent Ékádasi. Amikor a hölgy végre kinyitotta az ajtót, látták, hogy se nem félistennő, se nem Gandharvi, se nem női démon, se nem Nága-patni. Pusztán egy közönséges hölgy.

Ettől fogva a hölgy megtartotta a Szat-tilá Ekádasit, amely egyszerre ajándékoz meg az anyagi élvezettel és a felszabadulással, ahogyan azt az egyik félisten felesége elmondta neki. Meg is kapta azokat a gyönyörű bútorokat és magvakat, amelyeket elvárt az otthonában. Még hajdanvolt anyagi teste is átváltozott szépséges, gyönyörű arcú lelki formává. A Szat-tilá Ekádasi kegyelméből a hölgy és lelki világbeli új otthona ragyogóan pompásak lettek, csak úgy szikrázott rajtuk az arany, ezüst, ékszer és gyémánt.

- Ó, Náradadzsí! Az Ékádasit nem látványosan, kapzsiságból kell megtartani, azzal a reménnyel, hogy gazdagságot szerezzen valaki ilyen becstelen módon. Önzetlenül ajándékozzunk szezámmagvat, ruhát és ételt, a lehetőségekhez mérten, és aki így cselekszik, biztos, hogy születésről születésre jó egészséget és emelkedett lelki tudatot kap. Végül elnyeri a felszabadulást, beléphet az Úr legfelsőbb hajlékába, hogy élvezze azt. Ez a véleményem, ó, legjobb a félistenek között.

Pulaszja Rsi ekképpen vonta le a következtetést:

- Ó, Dálbhja Muni, aki megfelelően, nagy hittel tartja meg a csodálatos Szat-tilá Ekádasit, megszabadul mindenféle lelki, elmebeli, fizikai, társadalmi és intellektuális szegénységtől, de mindenféle balszerencsétől és rossz ómentől is. Kétségtelenül minden múltbeli bűnétől megszabadul az, aki adományozással, áldozatokkal vagy azzal tartja meg ezt az Ekádasi böjtöt, hogy szezámmagvakat eszik. Nem kell töprengeni azon, ez miként történik. Az a ritka lélek, aki megfelelően végzi az adományozást (2), a helyes odaadó szolgálat szellemében és a védikus utasítások szerint, teljesen megszabadul minden bűnös visszahatástól, s hazatér a lelki világba, vissza Istenhez.

Így végződik a Mágha-krisna Ekádasi vagy Szat-tilá Ekádasi dicsőségének története, a Bhavisja-uttara Puránából.

Megjegyzések

1. Bár a lelki világból teljesen hiányzik a harag és az anyagi vágy, Sri Krsna úgy intézte, hogy a hölgy így érezzen, és feltárulhasson a Szat-tilá Ekádasi dicsősége.

2. Egy vaisnava számára az adományozás annyi, mint Krisna-tudatban adni, ezt kifejezetten a Hare Krsna mantra éneklésére értjük. Ahogyan Sri Csaitanja Maháprabhu mondta, eka bar szo mukhehari bol bhái... e mátra bhiksá csái: „Ó testvérem, kérlek, legalább egyszer énekeld a Hare Krsnát... Ez az egyetlen alamizsna, amit kérek." Ha egy családos bhakta megengedheti magának, ajándékozhat szezámmagvat, ruhákat vagy ételt egy arra érdemes személynek, ez azonban nem kötelező.